Ma már elmúlt az az idő, amikor a versenyszervező az utolsó pillanatra hagyhatta volna a győztes díjak beszerzését. Nem véletlen. Bármilyen versenyszámban is indul egy versenyző, egyre nagyobb a teljesítmény, amit elvárnak tőle, egyre hihetetlenebb és embert próbáló helyzeteket kell meg- vagy átugrania, egyre nehezebb a valódi győzelem, így érthető, hogy a díjnak is különlegesnek kell lennie. A díj lélektana.

Hiszen ma már a serleg nem elegendő

Régen volt már, amikor leugorhattunk az utolsó pillanatban a serlegért, rágravíroztathattuk a verseny logóját, és párás szemmel adhattuk át a versenyzőnek.

Mert a díj egy életre és az életért szól.

Hiszen a díj nem más, mint az eddigi életút megtételének jutalma, melyet győzelemnek hívunk.

Győzelem, amikor a versenyző felállhat a dobogó tetejére. Győzelem, amikor átveheti a díjat, de a legnagyobb, és legfontosabb győzelmet mindig önmaga felett aratja. Nap, mint nap.

Amikor nem megy el bulizni, amikor legyűri a fáradtságot, félelmet és az önmagában felmerülő kételyeket és megindul edzeni. Amikor nem adja fel az ezredik bukásnál sem, hanem megy, küzd és folytatja tovább.

Na ez a valódi győzelem.

Épp ezért hisszük és valljuk, hogy minden út, mely egy – egy győzelemmel végződik soha nem egyforma, mint ahogy az általam elkészített díjak sem azok. Soha nincs két egyforma darab, mint ahogyan két egyforma út sem létezik.

Mert a győzelem önmagában semmit nem ér. Emlékezni kell rá.

Arra, hogy milyen időszak vezetett hozzá, milyen hatalmas erőfeszítésekre volt szükség, hogy megvalósuljon a hatalmas álom, és hogy a legfontosabb feladat nem más, mint megugrani a mostani eredményt, és holnaptól ennél is jobbnak lenni. Mert jön majd a trónkövetelő, a következő a sorban, akinek az a legnagyobb álma, amit most elértél. Ott állni, büszkén és a saját útjára gondolni, a saját díját kézben tartva.

Mert a versenynek soha nem lesz vége.