Sokan azt gondolják, hogy annak, aki díjakat tervez és alkot nincs más dolga, mint kitalálni és megvalósítani azt. A helyzet azonban az, hogy ennél ez a folyamat sokkal bonyolultabb. Mert számtalan dolgot kell figyelembe venni még a tervezés előtt.

Nincs két egyforma verseny és soha nincs két egyforma győzelem sem.

Amikor azt mondom, minden verseny más és más, arra gondolok, hogy megálmodni, megszervezni, biztonságosan lebonyolítani egy versenyt hatalmas munka. Sok esetben már egy évvel előtte nekilátnak a főszervezők az esemény megvalósításának. Tudom, látom, mennyi telefonhívás, probléma adódik a folyamatban.

A díj, amit tervezek minden esetben egyfajta tisztelet a verseny iránt. Hiszen minden mozzanata megannyi egy és többismeretlenes egyenletek sokasága. Mindig történik valami az utolsó pillanatban, valami, amit meg kell oldani, át kell hidalni, és amiből sem a versenyzők, sem a nézők semmit nem sejtenek.

A díjaim minden esetben erről szólnak. A kitartásról, az akaratról, amit egy verseny megszervezése jelent.

És persze ott vannak a versenyzők. Akik nem egy éve, hanem sok esetben évtizedeken keresztül készülnek a nagy megmérettetésre. Akik éjjel nappal edzenek, szerveznek, sokszor szponzorral, többször szponzor nélkül, a végső győzelemig.

És a díj átadásának pillanatát tudom, nagyon sok olyan pillanat előz meg, amikor nincs díj, nem volt dobogó, csak vereség, és egy álom, hogy egyszer valóra váltják a győztesek minden álmát.

És nem, nincs kedvenc díjam, mint ahogyan nincs kedvenc versenyem sem. Mivel az én kihívásom minden pillanatban az egyediség, a pillanat, ami örökké lesz.

Hisz a díj örök. Készüljön akár fából, fémből, betonból vagy üvegből, tudom, hogy soha nem egy pillanatot örökít majd meg. Sokkal inkább hosszú évek belefektetett kőkemény akaratát és munkáját. Ez pedig mindennél fontosabb.

Győzelemmel, akarattal, küzdelemmel teli sikeres évet kívánok. Persze Kutassy díjjal.